A megfigyelés többet tanít, mint amennyit valaha is reagálni.
A megfigyelés távolságot teremt az impulzus és a megértés között, lehetővé téve, hogy a jelentés felszínre kerüljön ott, ahol a reakció csak zajt hoz létre.
Amikor megfigyeled, kilépsz az érzelmek sürgősségéből és szélesebb tudatosságba lépsz, ahol idővel minták, motivációk és következmények láthatóvá válnak.
A reakció ösztönön és önvédelmen alapul, míg a megfigyelés türelmen és alázaton alapul, elismerve, hogy az igazság gyakran finom és lassan bontakozik ki.
Ha úgy döntesz, hogy nézz, mielőtt cselekszel, a pillanatnyi kontrollt tartós belátásra cseréled, és ebben a csendes figyelmességben a bölcsességnek van tere a fejlődésre.